*Sötét alak suhant át a temető sötétjén. Óvatosan jár, ügyel a lépteire. Mozdulatai teljes nyugalomról és önfegyelemről árulkodnak. Pedig a csuklya egy kegyetlen gyilkost takart, aki néha megbízásból, néha saját kedvéért öl.
Az árny csendesen osont végig a sírok között egy másik árny felé. Az árny idegesen dohányzott. A vöröslő parász szintén idegesen izzott a sötét éjszakában. Nyphanda kezdett ideges lenni. Nem szerette a cigarettafüstöt. Zavarta.
Hosszú, éles dárdája és forgókése valamelyest, minden igyekezete ellenére csak zajt csapott. Hosszú fekete kabátja valamit tompított a hangokon, de teljesen nem tudta elfojtani.*
-Itt vagyok. Ahogy kérte.
*Mondta, amikor a férfi elé lépett. Égetően kék szemei sütöttek a hold fényében. NYilván furcsa lehetett az ember számára egy dwork látványa, pláne, hogy ő mondhatni azonnal elsápadt. De lehet, hogy csak Nyphanda kézelődött és a hold fénye tette az egészet. *
-Ki az?
*Csak ennyit kérdezett. Nem akarta elmélyíteni a kapcsolatot, ami a jelek szerint szerencsére még létre sem jött. A férfi egy képet nyújtott át neki. Nem mondott semmit, csak megfordult és elindult. Ezek szerint Nyphanda híre terjed. Ha valaki olcsó bérgyilkost akar, akkor felbéreli őt. Nem kerül sokba, és hatékonyan dolgozik.
A hold fényében, amikor már teljesen egyedül maradt, a képre pillantott. Egy férfi. Idősödő. Valami nagykutya. Mindegy, Nyphanda számára egyre ment. Az ő vére is ugyanúgy fröcsköl, mint bárki másé. Eltette a képet, és elindult. A vadászat ezennel kezdetét vette.*
Tárgy: Templom és temető 
Pént. Jan. 04, 2008 5:25 pm
